Közkívánatra íme a "Ne Fordulj El" kampány hivatalos kampány dala, amely először a Bravo OTTO-n debütált, elsöprő siker kíséretében.

A dalt SzabóZé szerezte, szövegét pedig Molnár Tamás AFC írta. Közreműködnek benne a kampány arcai: Lola, AFC, No Thanx, Lorena, Puskás Peti, Zola, Mark, Steiner Kristóf.

Ha szeretnéd te is ezt a videót a saját oldaladon megjeleníteni, akkor használd az alábbi kódot, és segíts nekünk terjeszteni a kampány üzenetét!

<embed src="http://blip.tv/play/jDW9pGoA" type="application/x-shockwave-flash" width="320" height="240" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true"></embed>

NE FORDULJ EL!

A színek, illatok, hangoktól,
Ízek, érzések mindenhol.
Meseszép ez a világ,
Derűs élet, ami vár.

A szívek, érzelmek, álmokból,
Valaki most is csak rád gondol.
Csodaszép, ez a világ,
Derűs élet, ami vár.

De van az még, kit hergel, felbőszít, ha mosolyogni lát.
Mire jó ez neki így?
Boldog perceket keserít.

Én kaptam már úgy százszor, hogy nevem sem tudta, aki bánt.
Különös, ez mire fel?
Választ várok, de kinevet.

Ha szemet hunysz, még nem oldódnak meg a problémák,
Én elítélem, ha elítélnek mást!

Refrén:
Ha te sem érted,
Miért baj az, hogy mindenki más,
Hogy máshogy érzel,
Ha ember vagy még, hallod ezt a kiáltást,
Ne fordulj el!

Ha te sem érted,
Miért baj az, hogy mindenki más,
Hogy máshogy érzel,
Ha ember vagy még, hallod ezt a kiáltást,
Ne fordulj el!
Mi számítunk rád!

A nap is felkelt már, ébresztő,
Fenn az égen ma nincs felhő.
Meseszép ez a világ,
Derűs élet, ami vár!

Forró nyárban a hűs szellő,
Érzem, átjár a friss levegő.
Csodaszép ez a világ,
Derűs élet, ami vár!

De árnyékot vet minden szó, ami gyűlöletből él.
Mire jó ez neki így?
Boldog perceket keserít.

És eltapossuk egymást, hogy lássuk, ki az, ki többet ér.
Különös, ez mire fel?
Választ várok, de kinevet.

Ha szemet hunysz, még nem oldódnak meg a problémák,
Én elítélem, ha elítélnek mást!

Az utóbbi idők legnagyobb sikersztorija kétségtelenül az Anti Fitness Clubé, ám a srácok útja a csúcsig korántsem volt zökkenőmentes! Tomi, Miki, Peti és Balázs gyakran találta szembe magát előítéletekkel.

Elég korán megtapasztaltátok, milyen az, ha eleve elutasítanak…

Balázs: Lassan hat éve zenélünk együtt, és sajnos tényleg gyakran támadtak minket. Eleinte punkban nyomtuk, volt klasszikus taréjunk, meg a stílus szinte összes külső jelét magunkon viseltük, és a szimpla beszólogatásnál jóval többet kaptunk emiatt.

Tomi: Előfordult, hogy tettlegességig fajult a helyzet: teljesen váratlanul, mindenféle figyelmeztetés vagy előzmény nélkül támadtak ránk.

Most sincs könnyebb dolgotok, ráadásul az „imósokat” manapság világszerte sokan kritizálják.

Tomi: Elég nehéz megérteni, miért kell skatulyába zárni az előadókat, például minket is. Szinte minden interjúban felteszik a kérdést, hogy akkor mi most „imók” vagyunk? Mit lehet erre válaszolni? Rockzenét játszunk, ez egyértelmű. Nem tudatosan öltözünk így vagy viselünk ilyen frizurát – egyszerűen csak ezek a cuccok tetszenek, és kész. És az sem fedi a valóságot, hogy „imóként” folyton depressziósok vagyunk, netán öngyilkos hajlamokkal vagyunk megverve. Aki egy kicsit is ismer minket, az tudja, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz.

Miki: Persze ezt csak az látja, aki tényleg odafigyel ránk, aki nem csak felületes szemlélőként, jó adag rosszindulattal a szívében dönti el, hogy szimpatikusak vagyunk-e neki.

A teljes interjút a BRAVO június 5-én megjelenő számában olvashatod!

A 2007-es év egyik nagy felfedezettje hosszú németországi tartózkodás után költözött Magyarországra, és itt kellett megtapasztalnia a külföldiekkel szembeni elutasítást és gyűlöletet.

Téged is bántottak?

Én szerencsés voltam: nem értek atrocitások csak azért, mert máshonnan érkeztem. Ráadásul a nyelvet is jól beszélem, így nem lógtam ki túlságosan a sorból. De azt én is jól láttam, hogy sokan sajnos nem tudják elfogadni, ha valaki valamiben más, mint a többség. Egy osztálytársamat rendszeresen érték támadások. Sokat beszélgettem vele, jó barátok lettünk, és sohasem értettem, hogy mások miért nem nyitottak felé.

Osztrák suliba jártál…

Igen, épp most érettségizem.

Volt is emiatt egy kis konfliktusod…

Arra gondolsz, hogy egy internetes fórumon névtelenül beszóltak, hogy ha már magyarul beszélek, igazán érettségizhetnék magyarból is?

A teljes interjút a BRAVO május 22-én megjelenő számában olvashatod!

Keresd az újságárusoknál!

Összeállt a végleges program, és mindannyian tűkön ülve várjuk a június 7-ét, amely nem csak a már hagyományos BRAVO OTTO díjkiosztó gála, de a „Ne fordulj el!” kampány záró eseménye, és az ANTI FITNESS CLUB lemezbemutató nagykoncertje is lesz!

Az este 7 órakor kezdődő bulit a budapesti Westend City Center Millennium Tetőteraszán tartjuk, a bemelegítésről egy fiatal, tehetséges zenekar, az Idiot Side gondoskodik majd. A gála során olyan sztárok lépnek színpadra, mint Lola, Mark, a No Thanx, Csézy, Alexandra, Kovácsovics Fruzsina, Puskás Peti, a The Grenma, vagy Steiner Kristóf!
Gőzerővel folynak a próbák a díjkiosztó utáni nagy koncertre is, amely az ANTI FITNESS CLUB első budapesti fellépése, és egyben lemezbemutatója is lesz, hiszen a srácok első albuma ugyanezen a napon kerül a boltokba!

További meglepetések várhatók, úgyhogy gyakran kattanj vissza ide a friss infókért! ;)
Idén is TE döntheted el, hogy ki kapjon arany indiánt, a részletekért szerezd be a BRAVO legújabb számát, és szavazz! 
 

A bulira természetesen ingyenes a belépés!

Ha szeretnél egy dedikált Ne fordulj el! póló tuljdonosa lenni, nem kell mást tenned, mint megválaszolni a BRAVO POP QUIZ oldalán feltett kérdést, és elküldeni a helyes választ.

Keresd a BRAVO-ban!

(Játszani az április 24-től megjelenő lapszámokkal tudsz.)

Az én „problémám” az, hogy a gimiben elég sokan melegnek hisznek. De most már nem csak ott, hanem több helyen is érzem, hogy figyelnek, beszélnek rólam, nevetnek rajtam. Tudom, hogy ez már valamilyen szinten paranoia, de szerintem azok az emberek tesznek paranoiássá, akik állandóan szekálnak és beszólogatnak. Volt, hogy meg akartak verni, csak mert azért, mert szerintük meleg vagyok. Miért kell ismeretlenül ítélkezniük? Sosem fogom megérteni... De sajnos az emberek szeretnek pletykálni, és már a gimi nagy része elhiszi rólam, hogy meleg vagyok.

És az a helyzet, hogy ez igaz is! A barátaim tudják rólam, és mivel sok barátom van, ezért ha kell, megvédenek ezektől az emberektől – ami jólesik, hiszen tudom, hogy mindig számíthatok rájuk. Nagyon sokat szenvedtem már, de megtanultam, hogy nem vagyok kénytelen elviselni a rosszindulatukat, és erősnek kell lennem, nem szabad foglalkoznom velük, ha beszólnak. Hagyom, hogy elmenjenek a fülem mellett a megjegyzéseik, ha pedig nagyon néznek, akkor egyszerűen elfordulok tőlük. Rengeteg barátomtól kaptam már azt a tanácsot, hogy ne foglalkozzak ezekkel az emberekkel, hiszen a másságom miatt semmivel sem vagyok kevesebb náluk, sőt...

Szóval nekem az lenne a tanácsom mindenkinek, aki ilyen helyzetben van vagy volt: tényleg ne foglalkozzon az ilyen emberekkel, mert egyszerűen arra nem méltók, hogy foglalkozzunk velük!

Magyarország egyik legnépszerűbb tinisztárja sikert sikerre halmozott az elmúlt években: szinte minden lehetséges díjat megnyert, dalai pedig a slágerlisták csúcsáig kúsztak. Lola az elsők között csatlakozott a BRAVO kezdeményezéséhez, vállalva, hogy egyik „nagykövete” lesz a toleranciáért folytatott kampánynak!

Miért vállaltad, hogy csatlakozol a BRAVO kezdeményezéséhez, és felhívod a figyelmet a tolerancia fontosságára?

Mert én is tapasztalom, hogy milyen nehezen nyitnak az emberek az újdonságok irányába, és mennyire nehéz áttörni azokat a falakat, amiket maguk köré építenek. Ez számomra különösen fontos téma.

Nehéz elképzelni, hogy téged bárki hátrányos megkülönböztetésben részesítene...

Pedig volt ilyen, nem is egyszer! Nem akarok panaszkodni, de ha valaki gyakran szerepel a médiában, az – amellett, hogy sokan szeretik – fokozottan ki van téve a támadásoknak is. Vannak olyanok, akik az első pillantásra nem tartanak szimpatikusnak, elkönyvelnek valamilyennek, és nem veszik a fáradságot, hogy alaposabban megismerjenek. Sajnos nagyon sok az előítélet az emberekben. Olyan ez, mint amikor az ember belép egy könyvesboltba, és végigböngészi a polcokon található köteteket, ám anélkül tesz megjegyzéseket rájuk, hogy bármelyikbe is belelapozott volna. Ne a borítójuk alapján ítéld meg a könyveket!

A teljes interjút a BRAVO május 8-án megjelenő számában olvashatod!

Keresd az újságárusoknál!

Ezért a kampányért nagyon hálás vagyok, mert teljesen egyetértek. Sajnos én úgy vettem észre, hogy a mai világban a tolerancia elveszett...

Én egy 13 éves, pánikbeteg lány vagyok. Egyik nap mentő vitt el az iskolából a kórházba, mert egy roham után percekig nem tértem magamhoz. A földön feküdtem magzatpózban, görcsölt az egész testem, az osztálytársaim pedig hangosan hahotáztak, hogy hogyan lehetek ilyen szánalmas. Az egész osztály azt hiszi, hogy csak fel akarom hívni magamra a figyelmet. Igaz, tényleg szeretek a középpontban lenni (valójában ki nem?), de nem ilyen áron!!! Nagyon rosszul esik, hogy a depressziómhoz és a pánikbetegségemhez hozzájárul ez – hogy nevetségessé tesznek! A szüleim is úgy kezelnek, mint egy 5 éves kisgyereket, nem hagyják, hogy éljem az életem, és ez is nagyon kiakaszt. Rengeteg problémám van, és mindenki csak nevet rajtam. Sajnos kicsúfolják, lenézik azokat, akik nem teljesen egészségesek. Nagyon sajnálom, hogy 13 évesen kell megtapasztalnom az emberek korlátoltságát. Van egy osztálytársam, akinek most halt meg az édesanyja. Ő az egyetlen, aki átérzi a fájdalmamat, és tudja, min megyek keresztül. Remélem, egyszer kilábalok ebből az egészből, és akkor rájönnek az osztálytársaim és az egész iskola, sőt az egész világ, hogy mekkorát tévedtek, amikor kinevettek!

Nagyon tetszik a kampányotok! Rendkívül örülök neki, hogy végre valaki(k) tesz(nek) azért, hogy legalább egy kicsit magukba nézzenek az emberek...

Engem is számtalan atrocitás ért régebben, leginkább azért, mert eléggé kövér voltam. Sokan gúnyoltak, és végül teljesen depressziós állapotba kerültem. Megesett velem olyan is, hogy csak úgy ok nélkül fejbe vágtak, ütöttek, ahogy csak bírtak – azzal fenyegetőzve, hogy ha szólok bárkinek is, akkor még jobban megvernek. Emiatt a szüleimnek is sokszor kellett hazudnom, ugyanis nagyon féltem ezektől a fenyegetésektől. Hat év után végül hazajöttem egyik délután, leültem, és kitört belőlem a sírás. Ekkor elmondtam mindent a szüleimnek (a fenyegetést is), és ők azonnal átírattak egy másik suliba! Igaz, hogy csak 2 évig jártam oda, de az a 2 év jelentette számomra a depresszióból való kilábalás kezdetét! Nem gúnyolt senki, elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Boldog, kiegyensúlyozott lettem, elkezdtem táncolni, és egyszer csak azt vettem észre a 2 év után, hogy tíz kilóval kevesebbet mutat a mérleg. Ma már gimnazista vagyok, itt is elfogadtak, sőt már az életvidám csajt ismerték meg bennem!!!

Teljes szívemből támogatlak benneteket ebben a mozgalomban, és nagyon szurkolok, hogy ha nem is mindenkit, de sokakat sikerüljön elgondolkodtatni és helyesen cselekedni!

Rea

Hirtelen robbantak be a köztudatba, és ez a gyors siker nem csak a rajongótáborukat, de az irigyeik számát is gyarapította. A szombathelyi rockerek nem adták fel, sőt úgy döntöttek, hogy példát mutatnak, és kiállnak a tolerancia mellett!

A No Thanx-szel készült interjút keresd a legfrissebb BRAVO-ban!!!

Live from Bravo Towers again: Lorena mini interjúja a toleranciáról!

Én egy 16 éves, mozgássérült lány vagyok. Sajnos gyakran tapasztalom, hogy az emberek kicsúfolnak, lenéznek másokat, akik nem olyanok, mint ők, vagyis nem egészségesek – akik például sántítanak, szellemi fogyatékosok vagy (mint én) tolószékesek. Már évek óta nagyon keveset tudok sétálni, vagyis most már jóformán egyáltalán nem tudok, mert elgyengültek a lábaim, és ezért anya szokott az ölében vinni, amikor elfáradok. Ilyenkor sokan néznek, sőt szinte minden járókelő megbámul. Ez borzasztóan rossz érzés, de így szokott lenni mindenhol, amerre megyünk. Most vagyok elsős középiskolás, és örülök, hogy sikerült beilleszkednem az osztályba. (Igaz, más osztályokból még mindig csodálkozva merednek rám, de már a félsiker is haladás.) Nagyon megkönnyítené a dolgom, ha az emberek közvetlenebbek és elfogadóbbak lennének a betegekkel és mindenkivel, aki „más”. Szerintem őszinte és szép barátságok alakulhatnának, ha az emberek nem ítélnék el egymást a külső alapján, hanem előbb megismernék a másikat.
Gina

Az ex-narancsvidékes Mischa Bartont nem szerették osztálytársai. Azért közösítették ki, mert nem volt túl sok pénze, erről pedig ő egyáltalán nem tehetett.

Mischa nemrég elárulta, hogy az iskolaéveit pokollá tették osztálytársai, akik csak a pénz alapján barátkoztak egymással. "A gyerekek borzasztóan kegyetlenek tudnak lenni. Mindig is kívülállónak tartottak, mert nem volt annyi pénzem, mint nekik. Ez persze meglátszott az öltözködésemen is. Nem voltam túl népszerű akkoriban. Amikor kiderült, hogy nekem van a legtöbb önbizalmam mindannyiuk közül, akkor tovább romlott a helyzet. Nem tudtam mit kezdeni ezzel!" - mondta Mischa. A színésznő azóta sem érti, hogyan határozhatja meg az anyagi helyzet azt, hogy kivel barátkozunk.

"Az én Mein Kampfom" - ezzel a dolgozattal sokkolja tanárait Danny Vinyard, aki egyébként kiváló tanuló. Talán ez az iromány adta a végső lökést, hogy bálványozott bátya, Derek, aki apjuk meggyilkolása óta csak a gyűlölet filozófiája és gyakorlata szerint él, egy hihetetlenül kegyetlen faji gyilkosságot kövessen el, amely "példaértékű" lesz a neonácik, skinhead bandák és a hatóságok előtt is. A rácsok mögött Derek fokozatosan ráébred az erőszak kétarcúságára. Felismeri az örök igazságot: a gyűlölet mindig visszaszáll arra, akitől ered.
Három év múlva a bajba jutott fiú visszatérésére vár környezete: a skinheadek hős vezérüket, anyja családfőnek számító gyermekét, Danny szeretett testvérét akarja visszakapni.
Még magán hordva a "börtönszagot", Dereknek nem sok ideje marad, hogy élvezze a szabadságot, múltjától szégyenkezve és iszonyodva versenyt fut az idővel, hogy megmentse öccsét és az egyre inkább az erőszak kietlen világába sodródó családját...

A főszerepben a zseniális alakítást nyújtó Edward Norton és Edward Furlong!

Tracy Turnblad tupírjánál csak az álmai nagyobbak: a duci lánynak minden vágya, hogy rophasson egyet álmai műsorában, a Corny Collins Show-ban. Mikor végre lehetőséget kap a bizonyításra, a tömzsi tündér egyenesen a népszerűség csúcsára táncol, és még Link Larkin, a szupersztár is szemet vet rá. Azonban a műsor rosszban sántikáló menedzserének nem tetszik az új trendet teremtő lány, ezért Tracy a legjobb barátjához, Pennyhez, aranyszívű édesanyjához és a show szabad szájú műsorvezetőjéhez fordul segítségért, hogy bebizonyítsa a világnak: az álmok valóra váltásához nem kell más, csak némi ritmusérzék meg egy kis hajlakk - és az sem jelenthet gondot, ha akad az emberen egy kis túlsúly!

Főszerepben: Zac Efron! Ha eddig nem láttad a filmet, gyorsan pótold!!!

„Az iskolában, ahova járok, elsős korunktól tanítanak minket a tolerancia fontosságára. Például minden osztályba 3 különböző sérüléssel rendelkező gyerek jár. Működik nálunk Diák Önkormányzat, amelynek a tagjai ellátogattak karácsonykor Berettyóújfaluba, a roma gyerekekhez. Én nagyon szerettem volna menni, jeleztem is a tanárnál, hogy én bármit megteszek, csak lejuthassak oda, de a tanár azt mondta: sajnos csak tagok utazhatnak. Amikor már csak 2 nap volt az indulásig, kiderült, hogy az egyik gyerek az osztályunkból beteg, és engem választottak ki helyette. Az út 6 óra volt busszal, de megérte! Nagyon meghatott, mennyire örültek a gyerekek – el sem merték hinni, hogy hazavihetik az ajándékokat. Egy kislánnyal még interjút is készített a tévé. Megtudtuk, hogy kétszer volt nevelőintézetben, az anyja külföldön él, 9 testvére van, de sajnos egyikkel sem találkozott még, az apja pedig börtönben ül, és a nagyszülei nevelik. Most, hogy halottam ezekről a gyerekekről, nem átkozom az életet, ha egy kis bosszúság ér, mert rájöttem, hogy ennél százszor, ezerszer nehezebb sorsok is vannak. Mindenesetre nagyon nagy boldogságot okozott nekem az, hogy eljuthattam oda, és őszintén mondom, szívesen visszamennék még néhányszor.”

Madonna már a gimiben megtapasztalta, milyen az, ha valakit elítélnek azért, mert a maga útját járja.

A popkirálynő nemrégiben azt nyilatkozta, gimis osztálytársai lenézték, mert nem volt hajlandó hippi stílusban öltözködni, és felelőtlenül viselkedni. Már akkor is zenei karrierjére koncentrált, és balettórákra járt, ami egyáltalán nem tette népszerűvé a suliban. "Senki sem foglalkozott velem. Lábtörlőnek használtak és semmibe vettek. Én azonban nem estem kétségbe, és inkább elkezdtem hangsúlyozni azt, hogy más vagyok mint ők. Tudtam, hogy nem attól leszek boldog, ha másoknak akarok megfelelni." - árulta el Madge. Ennek a hozzáállásnak meg is lett az eredménye: nem sokkal később már mindenki elismerte és szerette a gimis csajt. Most már biztosan büszkén emlegeti mindenki, hogy az osztálytársa lehetett.