„Sokszor pont a tartalom hiányzik, a cselekedet!”

Szia! Szerintem ez a lánytól is függ.Énis nemrég kerültem be egy új osztályba.Az első pillanattól elfogadtak,mert nem ültem ott egész szünetbe a padba mint a tejbetök,hanem barátkoztam,érdeklőttem,stb... Persze igyis volt aki nem kedvelt,de ez ellen nem tudok mit tenni.Szóval ez a helyzet kétirányú.Barátkozni is kell vele,de az nem elég.Neki is akarnia kell.

Szia!
Örülök, hogy vannak ilyen emberek is. Akik akarnak tenni valamit a másikért. Szerintem, ha jó az osztályközösség, akkor csak egy embernek kellene nyitnia felé, és akkor a többiek is elfogadnák. A lényeg, hogy ne éreztesd vele, hogy sajnálod. Azt fogja hinni, hogy csak sajnálatból beszélgetsz vele, aminek a vége könnyen lehet egy kicikizés. Így érthető, hogy nem szívesen fog majd megnyílni. Olyanról beszélgess vele, ami tényleg érdekel vele kapcsolatban, de ha nem megy, akkor sajnos nem tudsz mit tenni. Hívd el vásárolni, szórakozni (nem feltétlenül diszkóba, mert nem biztos, hogy olyan tipus, inkább egy egy kávéházra gondolok vagy pizzázni, stb.) Kérd / Kérjétek ki a véleményét, és akkor érezni fogja, hogy ő is része az osztálynak, az életeteknek, úgy mint ti az övének.
Sok sikert!;)

szyasztok!
én ezért írok mert nekem is vannak gondjaim suliba olyan gondok ami nekem túl sok! az egész osztályom NTX-es én is bírom őket de én szeretem a TH-t is. ezt el is akartam mondani a csajoknak de az van h idén jött az osztályunkba 1 lány aki szintén TH-s és szörnyű volt amit vele tettek teljesen kiközösítették folyton bántó szavakat mondtak neki meg még sok minden... én védtem a lányt de senki nem figyelt igazán rám... szóval úgy döntöttem h nem mondom el! ez még oké volt de mostanába engem is kiközösítenek és szörnyű érzés! folyton csak sírok ha itthon vok pedig eddig sose szoktam! folyton a külsőmmel piszkálnak meg minden... a "barátnőim" a legrosszabbak sokmindent elmondtam nekik olyan dolgokat amiket senki másnak és most az egész osztály tudja meg minden!má kértem anyum h vigyen másik suliba de nem szeretne mert "nem olyan jók a jegyeim" szte 4.2 az átlagom.
nem tom de most jól esett h leírhattam! örülök h van ez az oldal! és ha valaki idetévedne az osztályomból üzenem neki h próbálja a helyembe képzelni magát!
az emóval kapcsolatba én bírom az emósokat! mindenkinek más a stílusa mindenki megtalálja a magájét! magamon még nem próbáltam de úgyis kifogom! mindenesetre egyenlőre maradok a fényen kívül...

ezek állhumanista dolgok pl a cigányok a világ összes országában oriási szenvedést okoznak a börtönökben aránytalanul sokan vannak. közéjük jártam suliba olyan jól éltek kihizot dagadék volt sokuk betörésból lányfutatásból zsarolásból- Megmondták és mai napig megmondják aki roma és dolgozik lenézendő csicska magyart vagy nem cigányt lehuzni meg erény. rosszabul éltem mint ők mégsem lettem bünözö felháboritonak tartom olyanokat rasszisztáznak le akik a cigányok élösködéseitől gonosz bünözéseiktöl szenvednek mindezt rózsadomról teszik u h nem is ismerik a romák igazi énjét. az ilyen emberek állhumanisták akik a szenvedőkbe a romák álltal meggyötört emberekbe rugnak mégegyet bele és kivánom nekik tiszta szivemből megimserjék személyesen a romák valódi arcát.

Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".
Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezetőihez fordult segítségért.

Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt. Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár! És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" - rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetően, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elő... nem tudják ezek, ki vagyok én!!!" Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy rasszista és kirekesztő.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek. Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották, és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!"
sajnos ez szomrouan reális JÓ LENNE OLYAN VILÁGBAN ÉLNI AHOL NEM A NYÁLAS ELKÉNYEZTET ÖNZÖ ÁLLHUMANISTÁK CSINÁLNAK HONLAPOKAT HISZEN VALÓJÁBAN EZEKNEK A RASSZISTÁZÓ EMBERKNEK VANNAK ELÖITÉLTEIK AZOKKAL SZEMBEN AKIKNEK TAPASZTALATAI VANNAK ISMERETEIK EGY SZÖRNYÜ KISBSÉGGEL SZEMBEN.

szélsőséget mindig a szélsőség szűl. Szélsőséges és előitéletes modon egy kisebbséget a társadalom fölé helyezünk mikor tudni tapasztalni érezni látni valójában problémát szenvedést okoznak amere járnak a földön olyan nagy arányban még egy ilyen rassz a földön nincsen. gonosz tetet követünk el. az igazságot minden esetben ki kell mondani. amennyiben tények vannak egy jelenségről ki kell mondani aztán lehet orvosolni a legnagyobb hiba azt leraszistázni aki joggal gyülöl eg olyan népet akik lenézik a zsidokat magyarokat mindenkit és erénynek tartják fennt emlitet más népeket kirabolni lehuzni. elhiszem jólakot nyálas soha nem szenvedet kis gusztustalanságok igy élik ki állhumánus hajlmaikat de egy valóban humánus ember soha nem rugna bele raszistázna elöiteletes modon le olyan tömegeket akik joggal gyülölnek olyan közeget ahol 100ból 99 bünözik és nem mert szegény hanem mert igy érzö jól magát aki nem hisz nekem -----beviszem közéjük és a szemetekbe fogják mondani----------------- azért bünöznek mert a hülye nemcigány dolgozzon ők hülyék lesznek dolgozni ha lopni is lehet. ez azért több mint valószinü úgy gopndolom h genetika. évszázadok óta igy van ez. olvasátok el Arany János bajusz cimü versét pl.

Én is ilyen zárkózott voltam az általános utolsó két évében, mint a lány, akiről te írtál. Most kilencedikes vagyok, és egy fokkal jobb a helyzet az új osztályomban, mert tanultam az esetből, és rájöttem, csak akkor érezhetem jól magamat egy közösségben, ha legyőzöm a gátlásaimat.
De épp ezért, mert én is átéltem hasonlót, megpróbálom megismertetni az ő álláspontját is.
Nálam úgy kezdődött az egész, hogy hatodikban az összes addigi barátnőm elment hatosztályos gimibe, én meg hirtelen barátok nélkül találtam magam, mert az osztály többi tagjával nem kerestem eddig a kapcsolatot.. Úgy éreztem, nekem elég ennyi emberrel jóban lennem, jól éreztem magam így.
Ezért miután ők elmentek, szinte teljesen idegennek éreztem magam a közösségben , ahol eddig hat évet töltöttem.
Ettől a helyzettől teljesen megijedtem, és bezárultam. Nem kerestem a kapcsolatot másokkal, és egy idő után ők se velem. Fokozatosan a sulin kívüli barátaimtól is eltávolodtam, mert egyszerűen úgy éreztem, nincs kedvem találkozni velük, inkább otthon maradtam. Kényelmesebbnek, egyszerűbbnek éreztem. Ez valami depresszióhoz hasonló állapot lehetett.
Egy idő után, mikor rájöttem, hogy ez így nem normális, és megint kapcsolatot akartam keresni az emberekkel, rájöttem, hogy nem megy. PEDIG NAGYON SZERETTEM VOLNA BARÁTKOZNI!!! A környezetem nem akart megismerni. Az osztályban rámsütötték, hogy értelmi fogyatékos vagyok (annak ellenére, hogy majdnem kitűnő tanuló voltam!), és gúnyoltak, sorozatosan hülyét csináltak belőlem. Nem mertem megszólalni sem, mert állandóan azt keresték, hogy köthetnének belém. Ettől megint depressziós lettem, már egyáltalán nem bíztam magamban, rengeteget bőgtem. Majdnem beletörődtem, hogy én sosem fogok normális életet élni, soha nem lesznek barátaim.
Szerencsémre nemsokára új suliba mentem, ahol sikerült kicsit jobban kinyílnom, és azt elérnem, hogy ne piszkáljanak, sőt, elfogadjanak.
Nekem ezt elérni is nagy erőfeszítésbe került, de az osztálytársaim sokat segítettek azzal, hogy ők is nyitottak voltak felém. Nem gúnyoltak azért, mert néha dadogtam, nem találtam a megfelelő kiejezéseket. (Ezek azért voltak, mert egy egyszerű beszélgetés is óriási stressz volt nekem, sőt, néha még most is az!) Így szép lassan vidámabb, nyitottabb lettem, mert nem kellett minden naptól rettegnem a suliban. Már jobban is beszélek, persze azért még van mit fejlesztenem a beszédemen, a viselkedésemen, de folyamatosan fejlődöm, és ez is önbizalmat ad.
Mindez nem sikerült volna a környezetem segítsége nélkül.
Épp ezért én azt tanácsolom az osztálytársaidnak , aki cseszegetik a lányt, hogy viselkedjenek emberhez méltóan, és ne keserítsék meg egy amúgy is gyenge önbizalmú és súlyos problémákkal küzködő ember életét.
Lehet, hogy ők nem is gondolnak bele a helyzetébe, és ártalmatlan dolognak hiszik a beszólogatást, de ez az ő későbbi életére is nagy hatással lesz, és lehet, hogy az egész életét tönkreteszik azzal, hogy most elveszik tőle a maradék önbizalmát is.
Nektek meg, akik együttéreztek vele, mindenképp azt mondom, hogy ne úgy próbáljatok vele beszélgetést kezdeményezni, hogy odamentek hozzá, és mondotok neki valamit, mert attól csak megijed.
Amikor viszont többen beszélgettek, hívjátok oda őt is, hagyjátok, hogy hallgasson titeket. Így nem fogja annyira azt érezni, hogy neki most muszály megfelelnie, de beleszólhat a beszélgetésbe, anélkül, hogy neki kéne fenntartania azt. Így sokkal kisebb stressz éri. Lehet, hogy először nem fog beleszólni, és úgy fogjátok érezni, hogy nem is akar barátkozni veletek, de ez nem igaz! Később, lehet, hogy sokkal később, de idővel mindenképp oldódni fog! Higyjétek el, hogy rengeteget segítetek neki már a békésebb környezet biztosításával is!
És még az is kiderülhet, hogy érdekes ember, akit érdemes volt megismerni!

Hopsz, egy egész kisregényt írtam. Kissé csöpögős is lett, de a lényeg azért remélem érthető...

Lehet, hogy be kéne küldenem külön történetként amit most leírtam?

Szijasztok!
A sok bántás miatt elképzelhető, hogy a lánynak ripityára ment az önbizalma, és nem mer szólni.. szóval ne várjatok el tőle semmit, ha megy... én is ilyen voltam régen és nem is bírt az osztály, de azóta sokminden megváltozott, és már jófejnek tartanak. Ez részben azért volt, mert sokkal megértőbbek lettek, részben azért, mert megmutattam hogy ki vagyok. :)
És tudom, hogyha százszázalékosan ismernének, nemcsak jóban lennénk.. de tanultam az esetből, és immárom mindig megmutatom, hogy ki vagyok, az új suliban is, ahova fogok járni ballagás után :)
Szóóóóvaaal, próbáljátok ezt a lányt megismerni. Ha jóban vagy a többiekkel bíztasd őket is erre.

Sziasztook!!
Én is most voltam 9.-es, és szereztem ugyan néhány barátot, de van jónéhány ember akivel talán ha pár szót váltottam egész évben. A nyáron rájöttem, hogy ez így nem jó, de fogalmam sincsen, hogyan nyithatnék feléjük. Úgy érzem, jópár emberrel akár egész jó barátok lehetnénk, de egyszerűen félek! (illetve, már talán nem annyira..) Ennek okozója volt, hogy általánosban (8.-ban) nagyon sok piszkálás célpontja lettem (fiúk részéről). Sosem voltam vékony, inkább az átlagosnál teltebb, de néha voltak rosszabb időszakok is. Tornaórán kidobózás közben az egyik fiú hangosan kiabálta, h "Na, már csak azt a dagadt tehenet kell kidobni." Borzasztó rosszulesett, sírtam utána nagyon sokat, mert ráadásul nagyon érzékeny vagyok. Szünetekben jószerivel csak ültem a padban és senkivel sem beszélgettem. Tesióráról sokszor mentettem fel magam, de mivel már ezért is sokszor piszkáltak, elkezdtem lógni a suliból, és hazugságokat gyártani, hogy miért, mígnem egy napon lebuktam. Szörnyen haragudtak rám, és én csak nagy nehezen vallottam be h miért tettem. Nagyon nehezen ért véget a 8.osztály, és ilyen gátlásokkal nekiindulni a 9.-nek..háát.. kész mázli h a mostani osztályom egyálatlán nem ilyen cikizős.. megértők, csak valahogy nekem is nyitnom kéne.. csak félek...:( tudom h nem nevetnek ki tesiórán, de rettegek h pár dolgot nem tudok megcsinálni.. ezeket kéne leküzdenem valahogy.. a nyáron erre már rájöttem, életmódot változtattam, és igyekszem a gondolkodásomat is megváltoztatni, hogy ez az év jobban teljen!! :)

Ha nálatok is van ilyen zárkózott fiú/lány, menjetek oda hozzá, segítsetek neki (még ha a többiek nem is..de őket is próbáld rávenni!!) hogy visszatérjen az önbizalma!! Később lehet, hogy pont ő lesz a középpontban :) de ehhez szükséges a támogatása, és természetesen az is, h ő is igazán akarja!!!

nah kicsit hosszúra sikeredett :D nembaj. pusz mindenkinek, kitartás!!! ;)

hát adri, erről csak is te tehetsz. TE nem foglalkozol magaddal. ha az embereket nem lehet megváltoztatni hogy ne baszogassanak, miért nem változtatsz Te, magadon?nem értelek...

ez télleg igy van ha más féleménye nem változik meg akkor neked kell változtatnod magadon...ez van