Ezért a kampányért nagyon hálás vagyok, mert teljesen egyetértek. Sajnos én úgy vettem észre, hogy a mai világban a tolerancia elveszett...

Én egy 13 éves, pánikbeteg lány vagyok. Egyik nap mentő vitt el az iskolából a kórházba, mert egy roham után percekig nem tértem magamhoz. A földön feküdtem magzatpózban, görcsölt az egész testem, az osztálytársaim pedig hangosan hahotáztak, hogy hogyan lehetek ilyen szánalmas. Az egész osztály azt hiszi, hogy csak fel akarom hívni magamra a figyelmet. Igaz, tényleg szeretek a középpontban lenni (valójában ki nem?), de nem ilyen áron!!! Nagyon rosszul esik, hogy a depressziómhoz és a pánikbetegségemhez hozzájárul ez – hogy nevetségessé tesznek! A szüleim is úgy kezelnek, mint egy 5 éves kisgyereket, nem hagyják, hogy éljem az életem, és ez is nagyon kiakaszt. Rengeteg problémám van, és mindenki csak nevet rajtam. Sajnos kicsúfolják, lenézik azokat, akik nem teljesen egészségesek. Nagyon sajnálom, hogy 13 évesen kell megtapasztalnom az emberek korlátoltságát. Van egy osztálytársam, akinek most halt meg az édesanyja. Ő az egyetlen, aki átérzi a fájdalmamat, és tudja, min megyek keresztül. Remélem, egyszer kilábalok ebből az egészből, és akkor rájönnek az osztálytársaim és az egész iskola, sőt az egész világ, hogy mekkorát tévedtek, amikor kinevettek!

Nagyon tetszik a kampányotok! Rendkívül örülök neki, hogy végre valaki(k) tesz(nek) azért, hogy legalább egy kicsit magukba nézzenek az emberek...

Engem is számtalan atrocitás ért régebben, leginkább azért, mert eléggé kövér voltam. Sokan gúnyoltak, és végül teljesen depressziós állapotba kerültem. Megesett velem olyan is, hogy csak úgy ok nélkül fejbe vágtak, ütöttek, ahogy csak bírtak – azzal fenyegetőzve, hogy ha szólok bárkinek is, akkor még jobban megvernek. Emiatt a szüleimnek is sokszor kellett hazudnom, ugyanis nagyon féltem ezektől a fenyegetésektől. Hat év után végül hazajöttem egyik délután, leültem, és kitört belőlem a sírás. Ekkor elmondtam mindent a szüleimnek (a fenyegetést is), és ők azonnal átírattak egy másik suliba! Igaz, hogy csak 2 évig jártam oda, de az a 2 év jelentette számomra a depresszióból való kilábalás kezdetét! Nem gúnyolt senki, elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Boldog, kiegyensúlyozott lettem, elkezdtem táncolni, és egyszer csak azt vettem észre a 2 év után, hogy tíz kilóval kevesebbet mutat a mérleg. Ma már gimnazista vagyok, itt is elfogadtak, sőt már az életvidám csajt ismerték meg bennem!!!

Teljes szívemből támogatlak benneteket ebben a mozgalomban, és nagyon szurkolok, hogy ha nem is mindenkit, de sokakat sikerüljön elgondolkodtatni és helyesen cselekedni!

Rea

Hirtelen robbantak be a köztudatba, és ez a gyors siker nem csak a rajongótáborukat, de az irigyeik számát is gyarapította. A szombathelyi rockerek nem adták fel, sőt úgy döntöttek, hogy példát mutatnak, és kiállnak a tolerancia mellett!

A No Thanx-szel készült interjút keresd a legfrissebb BRAVO-ban!!!

Live from Bravo Towers again: Lorena mini interjúja a toleranciáról!

Én egy 16 éves, mozgássérült lány vagyok. Sajnos gyakran tapasztalom, hogy az emberek kicsúfolnak, lenéznek másokat, akik nem olyanok, mint ők, vagyis nem egészségesek – akik például sántítanak, szellemi fogyatékosok vagy (mint én) tolószékesek. Már évek óta nagyon keveset tudok sétálni, vagyis most már jóformán egyáltalán nem tudok, mert elgyengültek a lábaim, és ezért anya szokott az ölében vinni, amikor elfáradok. Ilyenkor sokan néznek, sőt szinte minden járókelő megbámul. Ez borzasztóan rossz érzés, de így szokott lenni mindenhol, amerre megyünk. Most vagyok elsős középiskolás, és örülök, hogy sikerült beilleszkednem az osztályba. (Igaz, más osztályokból még mindig csodálkozva merednek rám, de már a félsiker is haladás.) Nagyon megkönnyítené a dolgom, ha az emberek közvetlenebbek és elfogadóbbak lennének a betegekkel és mindenkivel, aki „más”. Szerintem őszinte és szép barátságok alakulhatnának, ha az emberek nem ítélnék el egymást a külső alapján, hanem előbb megismernék a másikat.
Gina

Az ex-narancsvidékes Mischa Bartont nem szerették osztálytársai. Azért közösítették ki, mert nem volt túl sok pénze, erről pedig ő egyáltalán nem tehetett.

Mischa nemrég elárulta, hogy az iskolaéveit pokollá tették osztálytársai, akik csak a pénz alapján barátkoztak egymással. "A gyerekek borzasztóan kegyetlenek tudnak lenni. Mindig is kívülállónak tartottak, mert nem volt annyi pénzem, mint nekik. Ez persze meglátszott az öltözködésemen is. Nem voltam túl népszerű akkoriban. Amikor kiderült, hogy nekem van a legtöbb önbizalmam mindannyiuk közül, akkor tovább romlott a helyzet. Nem tudtam mit kezdeni ezzel!" - mondta Mischa. A színésznő azóta sem érti, hogyan határozhatja meg az anyagi helyzet azt, hogy kivel barátkozunk.

"Az én Mein Kampfom" - ezzel a dolgozattal sokkolja tanárait Danny Vinyard, aki egyébként kiváló tanuló. Talán ez az iromány adta a végső lökést, hogy bálványozott bátya, Derek, aki apjuk meggyilkolása óta csak a gyűlölet filozófiája és gyakorlata szerint él, egy hihetetlenül kegyetlen faji gyilkosságot kövessen el, amely "példaértékű" lesz a neonácik, skinhead bandák és a hatóságok előtt is. A rácsok mögött Derek fokozatosan ráébred az erőszak kétarcúságára. Felismeri az örök igazságot: a gyűlölet mindig visszaszáll arra, akitől ered.
Három év múlva a bajba jutott fiú visszatérésére vár környezete: a skinheadek hős vezérüket, anyja családfőnek számító gyermekét, Danny szeretett testvérét akarja visszakapni.
Még magán hordva a "börtönszagot", Dereknek nem sok ideje marad, hogy élvezze a szabadságot, múltjától szégyenkezve és iszonyodva versenyt fut az idővel, hogy megmentse öccsét és az egyre inkább az erőszak kietlen világába sodródó családját...

A főszerepben a zseniális alakítást nyújtó Edward Norton és Edward Furlong!

Tracy Turnblad tupírjánál csak az álmai nagyobbak: a duci lánynak minden vágya, hogy rophasson egyet álmai műsorában, a Corny Collins Show-ban. Mikor végre lehetőséget kap a bizonyításra, a tömzsi tündér egyenesen a népszerűség csúcsára táncol, és még Link Larkin, a szupersztár is szemet vet rá. Azonban a műsor rosszban sántikáló menedzserének nem tetszik az új trendet teremtő lány, ezért Tracy a legjobb barátjához, Pennyhez, aranyszívű édesanyjához és a show szabad szájú műsorvezetőjéhez fordul segítségért, hogy bebizonyítsa a világnak: az álmok valóra váltásához nem kell más, csak némi ritmusérzék meg egy kis hajlakk - és az sem jelenthet gondot, ha akad az emberen egy kis túlsúly!

Főszerepben: Zac Efron! Ha eddig nem láttad a filmet, gyorsan pótold!!!

„Az iskolában, ahova járok, elsős korunktól tanítanak minket a tolerancia fontosságára. Például minden osztályba 3 különböző sérüléssel rendelkező gyerek jár. Működik nálunk Diák Önkormányzat, amelynek a tagjai ellátogattak karácsonykor Berettyóújfaluba, a roma gyerekekhez. Én nagyon szerettem volna menni, jeleztem is a tanárnál, hogy én bármit megteszek, csak lejuthassak oda, de a tanár azt mondta: sajnos csak tagok utazhatnak. Amikor már csak 2 nap volt az indulásig, kiderült, hogy az egyik gyerek az osztályunkból beteg, és engem választottak ki helyette. Az út 6 óra volt busszal, de megérte! Nagyon meghatott, mennyire örültek a gyerekek – el sem merték hinni, hogy hazavihetik az ajándékokat. Egy kislánnyal még interjút is készített a tévé. Megtudtuk, hogy kétszer volt nevelőintézetben, az anyja külföldön él, 9 testvére van, de sajnos egyikkel sem találkozott még, az apja pedig börtönben ül, és a nagyszülei nevelik. Most, hogy halottam ezekről a gyerekekről, nem átkozom az életet, ha egy kis bosszúság ér, mert rájöttem, hogy ennél százszor, ezerszer nehezebb sorsok is vannak. Mindenesetre nagyon nagy boldogságot okozott nekem az, hogy eljuthattam oda, és őszintén mondom, szívesen visszamennék még néhányszor.”

Madonna már a gimiben megtapasztalta, milyen az, ha valakit elítélnek azért, mert a maga útját járja.

A popkirálynő nemrégiben azt nyilatkozta, gimis osztálytársai lenézték, mert nem volt hajlandó hippi stílusban öltözködni, és felelőtlenül viselkedni. Már akkor is zenei karrierjére koncentrált, és balettórákra járt, ami egyáltalán nem tette népszerűvé a suliban. "Senki sem foglalkozott velem. Lábtörlőnek használtak és semmibe vettek. Én azonban nem estem kétségbe, és inkább elkezdtem hangsúlyozni azt, hogy más vagyok mint ők. Tudtam, hogy nem attól leszek boldog, ha másoknak akarok megfelelni." - árulta el Madge. Ennek a hozzáállásnak meg is lett az eredménye: nem sokkal később már mindenki elismerte és szerette a gimis csajt. Most már biztosan büszkén emlegeti mindenki, hogy az osztálytársa lehetett.