Az utóbbi idők legnagyobb sikersztorija kétségtelenül az Anti Fitness Clubé, ám a srácok útja a csúcsig korántsem volt zökkenőmentes! Tomi, Miki, Peti és Balázs gyakran találta szembe magát előítéletekkel.
Elég korán megtapasztaltátok, milyen az, ha eleve elutasítanak…
Balázs: Lassan hat éve zenélünk együtt, és sajnos tényleg gyakran támadtak minket. Eleinte punkban nyomtuk, volt klasszikus taréjunk, meg a stílus szinte összes külső jelét magunkon viseltük, és a szimpla beszólogatásnál jóval többet kaptunk emiatt.
Tomi: Előfordult, hogy tettlegességig fajult a helyzet: teljesen váratlanul, mindenféle figyelmeztetés vagy előzmény nélkül támadtak ránk.
Most sincs könnyebb dolgotok, ráadásul az „imósokat” manapság világszerte sokan kritizálják.
Tomi: Elég nehéz megérteni, miért kell skatulyába zárni az előadókat, például minket is. Szinte minden interjúban felteszik a kérdést, hogy akkor mi most „imók” vagyunk? Mit lehet erre válaszolni? Rockzenét játszunk, ez egyértelmű. Nem tudatosan öltözünk így vagy viselünk ilyen frizurát – egyszerűen csak ezek a cuccok tetszenek, és kész. És az sem fedi a valóságot, hogy „imóként” folyton depressziósok vagyunk, netán öngyilkos hajlamokkal vagyunk megverve. Aki egy kicsit is ismer minket, az tudja, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz.
Miki: Persze ezt csak az látja, aki tényleg odafigyel ránk, aki nem csak felületes szemlélőként, jó adag rosszindulattal a szívében dönti el, hogy szimpatikusak vagyunk-e neki.
A teljes interjút a BRAVO június 5-én megjelenő számában olvashatod!
A mexikói Querétaroban több száz heavy metal, skate punk és alt rock fan támadta meg az "emosok" csoportját, mert úgy gondolják, szégyent hoznak az országra!
Az összecsapás során 28 embert tartóztattak le, de szerencsére csak négyen sérültek meg. Az ország hatóságai attól tartanak, a tömegverekedés hamarosan más városokban is meg fog ismétlődni, ugyanis a keményebb zenék képviselői valóságos hadjáratot indítottak az emo szubkultúra ellen.